Veszprémi Triatlon Egylet

6. Púderman világbajnokság

Szombaton került megrendezésre a sokak által legjobban várt viadal, amely a tavalyi évhez hasonlóan idén is Balatonfűzfőn várta a versenyzőket. Az időjárás felelősünk Nagy „vas István idén is gondoskodott róla, hogy szinte tökéletes körülmények között hasíthassunk. A kelleténél erősebb szélről én gondoskodtam, hogy a verseny méltó legyen a Victory or Harakiri szlogenre. Igazából nem volt, olyan nagy szél, maximum egy 4-es erősségű Hurrikánra emlékeztetett. Az előzetes regisztráció alapján nevezési csúcs volt kilátásban, de ahogy közeledett a megmérettetés, úgy apadt a létszám. 50 bátor, mindenre elszánt versenyző azonban, ott állt a rajtvonal mögött és várta a képzeletbeli ágyú dörrenését! A fordított sorrendnek köszönhetően a magam fajta gyengébb úszó, de nem rossz futónak mondható versenyzőknek kedvezett a támadás. Az élen Áron robogott, őt én és Flander Marci követte lőtávolon belül. Az első szám, szétrángatta a mezőnyt. A depóból az előbb említett három delikvens robogott ki először. A kellemes hátszélnek köszönhetően brutális tempóban szaggatta az aszfaltot a csapat, de a fordító után szépen lassan mindenkinek rá kellet döbbennie, hogy nem lettünk ilyen kemények a szezon végére, csak Irma hurrikán repített minket. A keserű beismerés, miszerint visszafelé lényegesen lassabban pörögtek a kilóméterek, mindenkit a helyére tett. Néha-néha szemmel láthatóan közelebb kerültek egymáshoz a versenyzők, mint a megengedett követési távolság, így a penálitibokszban jó pár pofánverés és kukorica csutorán térdepeltetésnek lehetett szemtanúja a népes szurkolótábor. A medencébe először Marci ugorhatott, nem meglepő módon és ha már elsőként kezdte meg a záró számot, nem is engedte ki a kezéből a győzelmet. Mondjuk kétség sem fért hozzá, főleg az idei szezonja után, hogy itt bizony más labdába sem rúghat, de azért a futás végéig még volt, aki reménykedett…!???!! Meggyőző, magabiztos fölénnyel nyerte élete 3. Púderman világbajnoki címét! Egy évig őrzi most a vándorkupát. Jó hangulatban, de kőkemény ütközetekben dőltek el a további helyezések. A záró számban egy-egy pozícióért olyan küzdelem volt, hogy azt egy vízilabda mérkőzés is megirigyelte volna.
Az utánpótlás versenyzőktől, az ifjú titánokon át a legtapasztaltabb versenyzőkig szinte mindenki ott volt. Mindenkinek köszönöm, aki jelenlétével emelte a verseny rangját!
Külön szeretném megköszönni az uszodának, Oroszlán Janinak, hogy ilyen remek helyszínen küzdhettünk idén is még egy utolsót, a segítőknek az áldozatos munkájukat és a támogatóknak, akik ajándékaikkal hozzájárultak az igencsak komolynak mondható díjazáshoz, illetve tombolához.
Köszönöm: Balatonman- Rudy Project- Iam/Enduraid- Horváth-kert vendéglő- High5- Tibi-Andris- Föfö- Zoli-Attila- Biotech- Egyedi éremtartó- Nelson bike- Sobri Jóska kalandpark és még sokan mások!
Jövőre folyt. köv. Aki idén kimaradt, az lemaradt, de a kapu nyitva, bárki beléphet rajta….!
Éljen az élet, éljen a sport, éljen a triatlon, a Púderman és robogjon tovább a VTE expressz!
Jenci