Veszprémi Triatlon Egylet

BalatonMan Kenese féltávú OB – Rónaszéki Balázs

BalatonMan Kenese féltávú OB – a triatlon szezon elkezdődött!

Nem semmi, hogy újra itt a május és ahogy a mezőkről a boltok polcaira kerülnek az érett gyümölcsök, úgy mi magunk is learathatjuk a felkészülésünk maga kis gyümölcseit. Persze nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk, mint ahogy a gazdáknak sem. Na de elég a gasztro párhuzamból és irány vissza a versenyzéshez!

Idén, mint sokan tudjátok Frankfurt EB (Ironman) a célom, így minden versenyt ennek rendeltem alá (vagy bejön, vagy nem, de legalább megpróbálom).

Ennek megfelelően erre a versenyre se pihentem rá különösebben (aki követ Strava-n láthatta, hogy hétfőtől szerdáig magas intenzitású edzéseim voltak és még csütörtökön se kíméltem a watt-okat), de azért pénteken már csak 1 óra laza úszás volt, mert hulla fáradtan se lett volna értelme indulni + sérülés veszély is nagyobb olyankor.

Azért megvoltak a céljaim ezzel a versennyel, mert a kíváncsiság hajtott, hogy hol tartok a rajthoz álló teljes magyar élmezőnyhöz képest.

Úszás: kissé kaotikusak volt a rajt előtti percek, mert nem volt teljesen egyértelmű a rajtvonal, így mindenki bizonytalanul sétálgatott, hogy akkor most honnan is induljunk neki. Mindenesetre jó szélesen lehetett helyezkedni, így az 500 indulónak bőven volt helye. Az első bója nagyon közel volt (300m), így ott még verekedés volt a fordulásnál, de utána szépen elnyúlt a sor és viszonylag békésen evickéltem ki a partra 29 és fél perc után. Végre 30p-en belüli időt mentem, de azért utólag megnézve az elejétől így is 5-6 percet kaptam, ami brutálisan sok…

A depó ezúttal közel hibamentesen zajlott, viszont kifelé az egyenetlen, vakondtúrásos talajon úgy pattogott a bringa, hogy elszakadt mindkét cipőt tartó gumim 

Ettől függetlenül felpattantam a bringára és bíztam benne, hogy sikerül valahogy bele lépni a cipőmbe. Hááát, amilyen bénázást levágtam… vannak sejtéseim, hogy a 25 éves kerékpáros múlt miatt talán nekem van a legtöbb km a lábamban, mégis mint aki most ült először bringára úgy kacsáztam bosszankodva, hogy sehogy se tudok belépni a cipőbe. Próbáltam balra húzni, hogy ki tudjanak kerülni, ennek az lett a vége, hogy egy hölgy sporttárs pont onnan akart kikerülni és elesett miattam. Ezúttal is elnézést kérek tőle!!! (szerencsére nem lett semmi baja)
Az első 20km-en kényelmesebb tempót terveztem (230W), amihez partnerekre is leltem, így próbáltam erőt tartalékolni a verseny nehezebbik részére.
Az akarattyai fordítónál aztán kielőztem a csoportot és ráálltam a 270-280W-os tempóra, hogy elszakadjak a többiektől, ami sikerült is. A dombtetőtől aztán a 250W körüli értéket céloztam meg, amivel szépen sorban értem utol az úszáson gyorsabb versenyzőket.
Fel is jöttem az 51. helyről a 14.-re, de a Top10-hez szemernyit sem közeledtem, így az úszáson összeszedett 5 perces hátránnyal kezdhettem meg a futást, amihez azért el is kellett jutni…

Történt ugyanis, hogy a depóra készülve, profi módon kiléptem a pedálból ott, ahol tavaly kellett, amikor közölték, hogy még azért tekerhetnék 100m-t. Gyors visszapattantam, de mivel már lépésben mentem, ezért bele is kellett tekerni a pedálba, hogy ne dőljek el. Természetesen a cipő lefelé lógott, ezért szépen le is ért a betonra és azzal a lendülettel röpült is le a bringáról… szuper! Az ott szurkoló két hölgynek gyorsan kiabáltam, hogy legyenek szívesek gyűjtsék már be nekem, ne kelljen visszamenni érte, mert így is eleget égettem magam a napon és a bénázással is.
Mivel innentől már csak az egyik cipőm lógott a bringán, ezért toláskor a hajtókart a kiegyensúlyozatlansága lefelé hajtotta, így a vakondtúrásokon még jókat pattogott a gép, majd megelégelve ezt, inkább felkaptam a levegőbe és úgy robogtam tovább. Idegállapotba jöttem, simán be is fértem volna a Mónika show-ba, hogy kipanaszkodjam magam, de nem tettem!

Végül kijutottam a futópályára, de azért óvatos léptekkel, mert féltem, hogy milyen veszély leselkedik még rám. Csilláéknak még közben benyögtem, hogy gyűjtsék be a jobbos cipőmet, nehogy elkallódjon, majd próbáltam rákoncentrálni a feladatra.
Néztem is az órámat 3:45-3:50es ezrek, 155-160as pulzus. Jól is ment a futás, ezt az iramot szépen tartottam is végig. Frissítőnek kóla és víz, valamint locsoltam magam, mert a hirtelen jött nyári nap tud furcsaságokat okozni! Az új futó pálya egyébként szuper lett, sok-sok árnyékkal és a frissítőállomások is pont jó helyre kerültek, így dobnék is most rá egy like-ot, ha lehetne!

Azért sokat ezen sem méláztam, mert voltak előttem még páran, akikre volt még esélyem felfutni, így koncentráltan tartottam az elején felvett tempót. Végül a harmadik legjobb futóidővel, elég sok mindenkit sikerült még utolérni, így felfutottam az abszolút 7. helyre, amivel teljesen elégedett vagyok!

A VTE expressz pedig egészen a felnőtt csapat második helyéig robogott előre!

Én viszont most úgy nézek ki, mint a pipacs, mert ugye naptejet „felesleges” magunkra kenni. De nem baj, haladunk tovább, 2 hét múlva Keszthely!