Veszprémi Triatlon Egylet

Balatonman Kenese féltávú triatlon

Balatonman Kenese féltávú triatlon

Zadar óta nem sok idő telt el és máris megkezdődött idahaza is a triatlon szezon, úgyhogy juhéé!
Sok időm nem volt ezen mélázni, mert gőzerővel készülök a triatlon szakedzőire is, aminek okán péntek délután még írtam három modulzárót bemelegítés gyanánt.
Este a megkönnyebbülés örömére (persze azt még nem tudom, hogy mennyire sikerültek) sütöttem egy pizzát, így a szénhidrát raktárakat és a boldogság hormonokat is feltöltöttem.
A triatlonos közösség nagyon rákattant a vízhőmérséklet témára a héten, de én úgy voltam vele, hogy Zadarban edzésen is úsztam 1500m-t 15 fokos vízben sapka nélkül, úgyhogy ha 14 fok közelébe melegszik a Balaton, akkor menni fog. Végül 14.8 C lett a hivatalos mérés. Többen is megállapítottuk utólag, hogy simán ment volna az eredetileg kiírt 1900m, de mindenkinek más a hőérzete, úgyhogy az volt a biztonságosabb, hogy 750m-re rövidítették a távot.
Attól függetlenül, hogy nem volt bajom a hűvösebb vízzel, ezúttal nem ment úgy az úszás. Éreztem, hogy rossz a technikám, csak simogatom a vizet, de nem húzok, valahogy nem jött össze a ritmus. Az utolsó 200m-en kezdtem érezni, hogy végre van ritmusom, de addigra már rég kialakultak a pozíciók. Sokat nem méláztam, mert állítólag jegesmedvét is jelentettek a szomszédos akarattyai strandról, úgyhogy a felejthető úszást letudva, már téptem is le magamról a neoprénemet. Az átlagos depózás után egészen 300m-t roboghattam, majd a pirosra váltó vasúti sorompó láttán Demjén nagy sikerű örökzöldjét idézhettem fel magamban, hiszen a „vonat nem vár, elindult már…” már majdnem kértem egy karaoke szettet, hogy valamivel elüssük azt a kb 3 percet a szépen összeverődött kb 30-40 fős társasággal, de csak utána eredhettünk az addigra szép előnyt felhalmozó gyorsabb úszoknak.
Bringán a 230-240W megtartása volt a cél, amit egész jól sikerült abszolválni (233W, 150-160p). Az elején többen is elhaladtak mellettem, aztán az idő múlásával én előztem vissza őket. Hiába: watt mérő nélkül sokkal nehezebb beosztani az erőnket.
Nem mondom, hogy jól esett a bringa, de legalább sikerült végig tartani a kívánt értékeket és nem volt visszaesés a teljesítményben. Közben figyeltem a megfelelő frissítésre és nem feledkeztem meg a locsolásról sem, hiszen egy jó triatlonos egész évben készül húsvétra!
Futáson a terv egyszerű volt: kezdeni erősen (~3:40) és kitartani a célig Élveztem, haladtak a lábaim, úgyhogy 1ó20p-es félmaratonnal, az aszolút 1. helyen zártam a versenyt.
Külön öröm volt látni a sok VTE mezt a mezőnyben és hogy mennyire jól haladtak a fiúk, lányok: gratula mindenkinek!
Utólag éreztem, hogy kicsit megütött a Nap (nem kényeztetett májusban az időjárás minket), nem is éreztem magamat tökéletesen, de szokni kell, mert hamarosan itt a nyár és jönnek az iron távok!
Köszönöm mindenkinek a szurkolást! Csillán kívül ezúttal szüleim és bátyám is eljött szurkolni. Meg kell jegyezni, hogy Zoli egészen Linzből csak ezért utazott ide… na jó, egyébként is jött volna, de így jobban hangzik 

Legközelebb Keszthely, aztán jön a kettős célom: Roth és Nagyatád!

Hajrá VTE!