Veszprémi Triatlon Egylet

Extrememan 51.5 Székesfehérvár -2018

 

Hétfőn az Extrememan versenysorozat első állomásán, Székesfehérvár történetének első triatlon versenyén kezdtem meg az idei TRI szezont. Megtörve a lopott időben történő felkészülést, úgy döntöttem kellene egy verseny a kenesei OB előtt, hogy lássam, mire is számíthatok szombaton. Nos, az idei teljesen átalakított „felkészülésem” meglepően jól halad és nyugodt szívvel állhatok majd ott a magyar tenger partján, a már-már hazai pályának nevezhető versenyen.
A nem is olyan régen átadott palotai elkerülőnek köszönhetően Fehérvár 30 perces útra fekszik Veszprémtől, így sokat nem kellett utaznom, maradt idő az otthoni reggelire és készülődésre. A terv egy jóleső, nyugis úszás, bringa ahogy megy és egy lendületes futás volt. Az egész eddigi felkészülést az határozta meg, hogy mindig annyit és akkor mozgok, amikor kedvem, na és persze időm van. Semmi hosszas tervezés, agyalás csak az öröm mozgások.
A rajtszám átvételnél nagy örömömre a 7-es számot kaptam (ezúton is nagyon köszönöm a figyelmességet), ami nagyban befolyásolta a nap további alakulását. Bandázás, depózás, melegítés stb.
Start: jó helyről, nagy nevek mellől rajtoltam és stresszmentesen lapátoltam le a távot. A bringa a brutálisan jó minőségű elkerülőn haladt, ami óriási élményt okozott szerintem minden indulónak! Az első fordítónál realizálódott bennem, hogy itt bizony nem nézik a csoportos haladást és miután Lóri ezt meg is erősítette, onnantól 4-5 fős csapattal robogtunk tovább. Folyamatosan szedtük össze a jobb úszókat, míg egy 20 fős csapattá nem alakultunk. Érdekes volt csapat időfutamként veretni. Hárman, négyen vállaltuk a vezetést, miután nagy sorban állás nem volt erre a feladatra. Mind1 is mostantól úgy sem lehet majd így haladni, jó volt ez edzésnek, élménynek. A lendületes bringa után tudtam, hogy a mögöttünk lobogó sorból senki nem tud lefutni, ha minden oké velem, így nagyon nem görcsöltem a dolgon, hogy mi lesz a leszállás után. Gyors depó és irány a futópálya. Számomra is meglepő módon nagyon elindultak a lábaim. A szurkolók lankadatlan buzdításának köszönhetően nem is lassultam és jó tempóval sikerült teljesíteni a 10km-es távot.
Pünkösdi király nem lettem, mert ezt a megtisztelő címet Bastiano barátom nyerte, aki álnéven Flander Marciként nyeri rommá magát. Miután fogalmam sem volt, hogy hol is állok a mezőnyben meglepődve vettem tudomásul, hogy felfutottam a 4. helyre, nem kisebb nevek, mint a már említett Kuzinom, az eddig rejtegetett fehérvári csodagyerek és a többszörös nagyatádi bajnok, elképesztően erős Zsódér Zsolt mögé. Köszönöm a szervezőknek az indulási lehetőséget, a remek versenyt, a szurkolást! Jövőre is OTT leszek. Szombaton Kenesén folytatjuk, ám előtte lány foci, papírgyűjtés (hajrá 6.b) gyereknap a suliban….tanulva a tavalyi hibából idén kihagyom a kötélhúzást.

Éljen a sport, éljen a triatlon, éljen a VTE. Robogjunk tovább. Nincs megállás.
u.i.: a szombati verseny jeligéje: csak lazán, ahogy jól esik!