Veszprémi Triatlon Egylet

ExtremeMan 51.5 Velence Antman Andris Tollából

Három szóban a verseny: szél a vízben, szél a bringán, meleg a futáson.

Gördülékeny rajtcsomag felvétel, tökéletes bedepózás. A nagy kérdés?! Neoprént lehet, nem lehet?

Start előtt bemondják, nincs neoprén. Huh.

Az első versenyem neoprén nélkül. Sebaj. Vízre nézek, kicsit hullámzik. Találkozás Ferivel, beszélgetés, kis kaja, sótabi, laza bemelegítés.

A hullámok egyre nagyobbak.

Check in! Check in! mondja az elmaradhatatlan hang, Péter Attila.

Lányok be a vízbe, nekik hamarabb indul(na) a verseny.

Jön a telefon, lehet duatlon lesz a nagy szél miatt. A belső bóját elviszi a szél .Egy kis ladik utánaered, kb. mint a Minyonokban amikor dr. Senkiházi elköszön Grutól és a minyonoktól.

Megvan a bója!!! Igen ám, de a kis csónak a bójával együtt sodródik tovább.

A vízi rendőrök csónakja visszahozza bójástól a kis csónakot is. Addig szegény lányokat a szél dobálja a 2m-es vízben. Start! Rögtön mondják, fiúk vízbe. Juhé! Én nem tudtam, hogy mély rögtön a víz, így kicsit fura volt. Sebaj, Jani gyakoroltatta velünk a taposást. Vicces volt, ahogy kapaszkodunk a partoldalba és a lépcső korlátjába. Végre start. Nagy tömeg, nagy hullámok.

De semmi extra. Balatoni mellezés és az 5 levegővételből tudunk válogatni melyik a szimpatikus. Úszás kész!

Depo és irány a bringa.

Rögtön emelkedő. Sebaj, kanyar után már tuti sík. Baszki ez még mindig emelkedik. A meleg akkor csapott meg először.

Bicikli út, kátyú, éles kanyarok.

De rendesen biztosítva,az úthibák jelezve. Aztán kiértünk a főútra és akkor befújt a szél.

Azért lehetett haladni a bicaj megy a legjobban, így szépen értem utol az embereket. Az emelkedőkön Szabi és a bűvös wattok jutottak eszembe. És tényleg használ. Akik felfele elmentek mellettem, az emelkedő tetején nem tudtak gyorsan átlendülni.

Hasítottunk hegyen-völgyön át.

Újra depo. Bicaj le, futó cipő fel és 10km szauna várt ránk.

Szerencsére a lábam most nem kezdett el fájni, de a meleg odavert rendesen.

Haladtam a saját tempómban amikor Vili kezdett noszogatni. Kérdezte:Indulsz Keszthelye?Mondom: igen. akkor csak lazán. Úgy ahogy én, amire ezt kimondta már 20m-re volt.

Mint egy gazella… Na ez nem adott erőt Vártam a frissítő pontokat.

Feri megmentett egy vizes szivaccsal. Forrt a fejem. Szépen elhagytak az emberek. 9- km-nél Szebeni Bandibával beszélgettem az élet nagy dolgairól.

Aztán jött a cél. Olivér ,Szilvivel szurkolt. Olivért megkérdeztem befut e velem.

Mezítláb tette meg az utolsó 100 métert. Megvan! A 2. triatlon versenyem. Megfertőződtem azt hiszem.

Köszönjük Zsófinak is a szurkolást és a sok képet! Jövő héten Keszthely. Sok VTE-s csapattárssal.