Veszprémi Triatlon Egylet

Horváth Gabriella – Első IRONMAN

Elso Ironman, ahogy megeltem!

Allora,  eleg elmenydus evet mondhatok magam mogott, igaz ennek az evnek meg koran sincs vege, de minden egy eve kezdodott…

Tavaly ilyenkor az El Caminot jarva foglalkoztatott a gondolat, hogy neki vagok egy teljes Ironman-nek. De hol?!
Mikor 3 eve elkezdtem ezt a sportot elhataroztam, ha 30 leszek teljesitem a tavot. Jott a hir, IM-et rendeznek odahaza, Cerviaban. Ennel tobb nem is kellett, minden vilagossa valt. Nekem ott a helyem! Azt mondjak a 9-es szam a valtozas szama, ha osszeadod a 2016-os ev szamjegyeit 9 jon ki! 
Minden klaffolt: 30 leszek, tudom hogy IM-ent csinalok, nem is akarhol, otthon, elvezve a hazai palya elonyeit. Meg akkor mit sem sejtve a munkaval is ossze tudtam egyeztetni az edzeseket.
Novemberben a kis setam vegeztevel Jenővel megcsinaltuk a regisztraciot. Gondolom most sokatokban felelevenednek ezek az erzesek!  Ok-ra kattintva nem volt visszaut! Johet akkor a felkeszules. Van circa 10 honapom a nagy napig. Mar odahaza, Magyarorszagon elkezdtem edzeni, reggeli futasok, Szerda es Szombat reggeli uszoedzesek a tobbiekkel, hetvegen kozos bringazas, majd hazaterve folytattam tovabb. Februarban sikerult eljussak a csapattal a spanyolorszagi edzotaborba km-eket gyujteni!
Korabban mar letoltottem egy ‘ironman edzestervet kezdoknek’ cimmel a netrol. Heti 9 edzest foglalt magaba. Persze egyre nehezebb es hoszabb edzesmenetekkel.
A 9-es szam nem hazudtolta meg magat. Mert Aprilisban munkat es lakast is kellett valtsak. Nah bum! Volt panik, most mi legyen?! Egeszen Majusig kilatastalan volt a helyzetem, se munka se lakas, majd a szerencse mellem allt, eppen akkor mikor elhataroztam, hazamegyek Magyarorszagra, ott legalabb tarsasagban edzem, kapok tanacsot a nagyoktol! 
Az uj munkahely miatt sajnos nem sikerult eljussak versenyekre, amikre eddig igen. Baristakent dolgozva a hetvegek foglaltak voltak es ugye a legtobb verseny ezeken a napokon van. Megha el is tudtam volna jutni, felzombikent lettem volna jelen, delutan 5-tol zarasig dolgoztam, ami hajnali 4-5-ot jelent.

Aprilisban elindultam a 150km-es Granfondo versenyen, amit szinten itt rendeznek meg minden evben. Tavaly a kordonon tul alltam, iden pedig 4000 ciclista kozott talaltam magam! Az elsohegymenetet kovetoen a szerpentines lejton lefele zakosztam egy hatalmasat. Tulbecsultem a kanyart es a sebessegem. Felven attol, hogy lesodrodom az utrol egyenest a szakadekba, behuztam a fekeket. Tudjatok a motorosok szoktak azt csinalni, hogy be az elso fek es elsokerekre allitjak a mocit. Nah en is pont ezt csinaltam csak szaltoval elore majd nagy csatt es mar a foldon is talaltam magam. Iszonyatos fajdalom a bal valban, bal gyurusujban es nyaktajekon. Feltapaszkodva szemlelem a bringat s latom a kormany jobb oldala elferdult.  Ujabb panik! Sikerult visszaforditani, majd fajdalommal folytattam a maradek 100 km-ert. Ebcsont befor, kemeny vagyok!  Reka szlogenje jart a fejemben ‘A csont nem farad’, gyerunk nyomni kell tovabb! Sajnos a bukast kovetoen elvesztettem a csapatot akikkel haladtam, igy egyedul maradtam. Jo vagyok bringan, de a Granfondo nem eppen sik terepu verseny, az emelkedok pedig nem az erossegeim, es meg volt vissza 3x10km-es 12-13% fokos. Beerkezven a celba elgondolkoztam az IM 180km lesz. Ez meg csak 150 volt, 7 ora alatt 1500m dislivelloval. Biztattam magam meg a felkeszules elejen vagyok, ez a verseny edzesnek tekintheto s hogy felmerjem dolgoznom kell a hegymeneten.
Az orvosoknak megmutattam seruleseim. Tores nincs, csak zuzodas. Kep csatolva. Kb 1,5 hetig alig tudtam mozgatni a vallam, gondolhatjatok az uszas sem sokat segitett. Futasrol nem is beszelve. Minden talajfogas fajdalommal jart. Majd szepen lassan helyrejottem. Uszni egeszen Majus kozepeig uszodaba jartam heti 3x baratnommel, Ursulaval, igy volt tarsasagom. Kovettuk azt a konkret tervet amit talaltam, nem csak usztuk a km-eket. Futni is ha tudtunk egyutt mentunk. Elhataroztuk indulunk a helyi felmaratonon. O is mindig ki akarta probalni mit bir egy hoszabb tavon, nekem pedig tokeletesen jol jon a felkeszuleshez.
Junius 4.-en reggel 9-kor startoltunk, kb 3-4 ora alvassal, pont akkor volt valami unnep ami miatt mind a ketten keson zartunk. Ezek az olaszok megragadnak minden alkalmat csak hogy unnepeljenek. 
Almosan, faradtan, izgatottan, idegesen alltunk a rajtvonalnal. Egy darabig egyutt haladtunk, majd Orsi ritmust valtott, en haladtam a sajat tempomban, mert meg volt nehany km a vegeig. Nem volt erossegem a hosszutavu futas, en mindig sprinter voltam. A celom a 2 oran belul tartas volt. Sikerult is, 1:55-os idovel teljesitettem eletem elso felmaratonjat.
Sajnos ez volt az utolso versenyzesi lehetosegem, ezt kovetoen a napjaim egeszen Augusztusig napi 2 edzesbol es 10-12 ora ejszakai munkabol allt, Vasarnapot leszamitva. Amit ugy kell elkepzelni, hogy minden nap reggel 8-kor keles meg akkor is ha hajnali 5-kor ertem haza elozo nap delutan 17-tol. Reggelizes, edzes, legyen az uszas, futas, bringa, majd haza, ebed es jon a kovetkezo edzes ha ki volt irva, persze munka a nap vegere.
Augusztusi honap viszont leredukalodott napi egy edzesre. Keptelen voltam foszezonban ekkora hajtas mellett ilyen intenzitassal folyatatni a felkeszulest. El is faradtam, feltem attol hogy ez a kieses rateszi a belyeget a versenyre, vagyis jobban mondva az idore amit kituztem! Vagy ami megrosszabb, hogy ido elott kiegek a versenyformabol.

Szeptember. Nyugi most mar kovetkezik az IM beszamolo is  Beleptunk az utolso 20 napba, kozeleg a verseny napja. Mindenki kerdezi, hogy felkeszultem-e, biztos vagyok benne hogy vegig csinalom?! Kacagva, magabiztosan valaszoltam ‘Certo!’
2 hettel a verseny elott jott egy ujabb melypont az eletemben, szakitas. En azok koze a szerencsetlenekhez tartozom, akik ha lelkileg padlon vannak lebetegszenek. 40 fokos lazzal fekudtem odahaza. De semmi gond, ‘La vita va avanti…’ Oszpontositsunk arra, amire 1 eve varunk, keszulunk, es a bennem levo duhot, keseruseget transzformaljam energiava a verseny napjan.

Eeees elerkezett a verseny hete. Mar a csapbol is az IMCervia folyt, mindenhol plakatok, keszulodes. A helyi emberek, bar tulajdonosok, ettermesek idegesek voltak, hogy egesz hetvegen lezarva tartjak a kozpontot, nem lehet autoval kozlekedni. Az IM falu is kezdi felvenni vegleges arculatat. Nehany triatleta mar meg is erkezett.
Futas kozben izgatotta valtam, hogy vegre lathatom, reszese lehetek egy ekkora esemenynek, amirol eddig csak odakat hallottam s millio videot neztem.
Az elso nap elmentem a rajtcsomagert megelozve a kaoszt es a tomeget. Valami euforikus erzes fogott el mikor vegigsetaltam az Ironman Village-on a regisztracios satorig. Ott ugy koszontek ram, mint akit regota ismernek, ami valo igaz, hiszen az ott jelenlevo staff mind ismeros volt. Korabbi versenyekrol ismerjuk jol egymast. Viccesen megemlitettem, en csak a taskaert jottem nah meg a medalert, de azert Szombaton kuzdok meg. Aznap szabadnapos voltam, igy eleg sokaig boklasztam fel- s ala a faluban, magamba akartam szivni minel tobbet ebbol az erzesbol, latvanybol ami ott fogadott. Este meg elmentem egy laza atmozgato futasra!

Csutortokon pedig utoljara bejartam a bringapalyat. Kb reggel 10 korul indulhattam, mondhatni a szokasos idoben, mint miden nap az elmult 1 evben. Mar akkor tele volt az ut a visszafele tarto atletakkal. Este ismet melo kovetkezett.

Pentek: deponap! Koran akartam felkelni, hogy nyugodtan megreggelizzem es legyen idom, atnezni a biciklit, osszekesziteni a versenycsomagokat, es hogy meg check-in elott beuljek briefingre.
A bikebag-runbag osszeallitasatol olyan izgatott lettem, hogy vegig az jart a fejemben tuti elfelejtek valamit. De mit?! Ellenorizzuk akkor. Bikebag: casco, szemuveg, rajtszam, naptej, kistorolkozo, melkaspant, Runbag: cipo, zokni, kistorolkozo, sapi, Bringa: kulacsok, sotabletta, iso, viz, csokik, gel (persze ezeket, csak szombat reggel viszem magammal), gumi a cipo rogzitesehez. Uszashoz: szemuveg, uszosapi, vazelin, neopren ruha, versenymez, ora, gel. Ok, meg van minden! Kozben meg Rékat is bombazom nehany kerdessel!
Nyugtatom maga, csak az izgalom ami krealja ezt a valamit elfelejtettem erzest.
Taska fel, nyeregbe szoktem es elindultam a depoba, utkozben meg lottem egy selfiet Rekanak, ‘Irany a tranzitzona’ cimmel. 
Mikor odaertem mar javaban zajlott az angol nyelvu briefing. Beultem en is bar nem azert mert hallani akartam, hanem hogy ott legyek azok kozt akik masnap velem egyutt megmerettetik magukat. Amugy is en az olaszt jobban ertem 

A szamom 651-es volt, ami azt jelenti hogy 1-1300 rajtszamig reggel 11-tol 14-ig lehet checkkolni. Delben kezdodott az olasz ismerteto, majd vegig setaltam a depo mellett es helyere toltam scottit  Parszor mar csinaltam ezt, de ez valahogy mas volt valami sokkal nagyobb amit nem lehet sztem szavakban leirni. Jobbnal-jobb bringak korulottem, en a kis ponimmal mit akarok itt, raadasul csak 9 rapportos! 
Ugy ereztem magam, mint egy kis gyerek az uj jatszoteren.  Mialatt rendezgetem a bringat hallom magyarul beszelnek, megfordulok s szemben Gabor is Nagyatadrol megerkezett! 
Aznap nagyon meleg volt, ugy dontottem leengedek a kerekekbol egy kis levegot, masok is ugyanigy tettek. Felven attol, hogy masnap reggel rogton egy esetleges defekttel kell inditsak. A valtozonaban nem lehetett mast hallni, mint a biciklikerekekbol kiaramlo levego koncertjet. Bringa OK, versenycsomagok felakasztva, chip felveve irany haza, hiszen erkezik a szurkolotabor edesanyam, noverem es baratnom szemelyeben. Vartam nagyon az erkezesuket, foleg anyuet, hiszen O meg sosem volt itt nalam. Autoval ez az ut buntetesnek is felfoghato, circa 10 ora. Erkezesuk utan meg 10 perc erejeig kinoztam oket, ismet autoba ultunk es elvittem megmutatni a verseny helyszinet. Elmagyaraztam mi hol, hogyan fog tortenni, mit fognak latni, hogy iszonyat nagy tomeg lesz, ezekhez igazodva tudjak organizalni magukat. Bar nem voltam ketsegbe esve mert tudtam baratnom Szidónia itt lesz veluk, O is triatleta, tisztaban van mindennel. 
Este vacsizni mentunk, majd olyan 11korul agyba estem. Faradt voltam, mindenhogy, lelkileg, szellemileg meg egy picit fizikailag is. Amint a parnara hajtottam a fejem, mar csak a hajnali 4-es oracsorgesre emlekszem. Jol aludtam, meglepo modon. Reggeliztem, a verseny utani csomagomat is osszepakolasztam, majd elindultunk a faluba. 5.30-tol lehetett mar menni a depoba az utolso ellenorzesekre. Hogy kizarjak minden zavaro tenyezot feltettem a fulesem es max hangeron elinditottam azokat a szamokat, amiket szeretek es felporgetnek. Mindenkinek koncentralt es komoly arckifejezese volt. Felragasztottam a csokikat a vazra, so tablettakat be a kistaskaba, kulacsokat feltoltottem, kerekek felpumpalva. Elidoztem picit a bringa mellett, mert azon gondolkodtam hogy a cascot es a szemuveget feltegyem-e a kormanyra vagy sem. Ugy dontottem hogy a csomagban hagyom, ket okbol is, 1: ez nem spirnt, kell amugy is 1-2 perc szusszanasnyi ido uszas utan, azzal is pihenek mig eloveszem a csomagbol. 2: akik elobb kiernek a vizbol lehet kifele futva leverik. Meg egyszer utoljara beleneztem a zsakokba, majd Reka javaslatara bedobtam egy gel a runbagbe, hatha az elso frissito messze lesz, vagy epp szuksegem lesz ra.
Bringa ok, zsakok ok, nem maradt mas mint felragasztani a rajtszamtetovalast s felvenni a mutat. Nehany mondtvaltas anyuekkal, majd irany az atletagarden. Eleg szepen gyulekezett mar a nep ott bent, forgolodtam, nezelodtem hatha meglatom Kavat de sehol sincs. Vegig zenet hallgattam, igyekeztem nyugodt maradni, lehet ez kivulrol igy is latszott, de bennem csatatvivott az izgatottsag az idegeseggel.
Nagyon hideg volt azon a reggelen, a neopren ruhat egyenlore csak felig vettem fel, majd vastag macko felsot es gyapju sapit magamra tettem. Az egy ora alatt felgyulemlett tomegben alig talaltam meg anyuekat, hogy a maradek cuccomat odaadjam nekik. Jol bekentem magam vazelinnel, a mutat is hogy jobban csusszon es elindultam a startzonahoz. Megmartozni mar nem volt idom a vizben, de amugy is eleg volt a tukorsima viz latvanya amit csak a costa guardia helikoptere zavart meg. A melegito atletak zome megoszlott, eleg sokan csak acsorogtak, beszelgettek, nezelodtek. De az elszantsag midnenki tekinteteben latszodott.
Idointervallumok szerint en a 1:20-1:30-as zonaba alltam. Az olasz es az angol speaker folyamatosan bemondtak a maradek idot a startig. Utolso perc, felcsendul a hagyomanyos szivdobogas! Uramisten mennyit hallottam mar a videokban es most itt a valosagban atelem. Libabor alap!
7:30, dordul az agyu. Elindultak a nagyok! Tapsvihar, ujjongas, futyules a dj felemeli a hangerot
E L K E Z D O D O T T !
A parton 2600 atleta varta, hogy vizbe vethesse magat es megkezdhesse a kuzdelmet onmagaval es masokkal szemben. A pro-kat kovetoen minden 5. masodpercben elinditanak 6 age gruopo-ost. Kavat is megpillantom, gyorsan odaszokok, hogy sok sikert kivanjak. Azt mondta picit csalni kell az idovel, eggyel elorrebb kell allni, mint ahogy te becsulod az uszasidod. Es igaza is volt!
En kovetkezem! Kezem az oran ujjam a startgombon….Eee via… mar futok is. Anyuek es baratnoim szurkolasat kihallom a tomegbol. A 20. meteren kapok egy rugast a bal szememre, felre kellett huzodjak megigazitani a szemuveget, tudtam, ha nem teszem most kesobb csak hatraltatni fog. Vesztettem nehany ertekes masodpercet, de sebaj. Oldalra usztam, hogy az esetleges harcoktol mentes legyek.
Elhataroztam mindig az adott versenyszamra koncentralok, nem stresszelem magam foloslegesen. Jol haladtam kihasznalva az elottem levo labvizet. A forduloknal kaptam nehany nyakast. A viz tiszta volt, 1-2 nyari haverral (meduzaval) talalkoztam. Elso kor vege fele, ismet makacskodott a szemuvegem. befolyt a viz. Partra kierve megigazitom a szemuveget, gyors pillantas az orara, nagyszeru csak igy tovabb, jojjon a kovetkezo kor, azt jobban megnyomjuk. Igy is tettem, 1:20-as idovel futok a zuhanyig, Darioval az olasz speakerrel menetkozben pacsizom. Hosszu ut vezetett a cambiozonaig, nem is bantam mert kifujtam magam s mar jart a fejem a kovetkezo feladaton.
Bikebag fel, muta le, megtorlom magam, labam, befujom magam naptejjel, napszemcsi, casco, rajtszem fel, uszos cucc vissza a zsakba nyomas a bringahoz. Szerencses voltam mert az oltozosatortol circa 50m-re volt a paripam. Leakasztom es mar talpalok kifele a kek szonyegen. Ugye emlitettem, hogy reggel gondolkoztam a cascon hadjam ne hadjam a bringan. Jol dontottem, ugyanis az elottem futo srac leverte egy masik atleta cascojat, ami kette torott.
Anno, mikor megvasaroltam scottit, rogton gyakorolni kezdtem a bringan felvenni-levenni a cipot, igy nekem nem okozott problemat a gyors indulas, masok viszont sokat bajlodtak a stoplikkal, idot veszitve, akadalyozva masokat.
Nagy karmozdulatokkal unszolom a nepet, hogy tessek szurkolni hiszen meg csak most jon a java! Kierve a varosbol elokotoraszom a noveremtol kapott balatonszeletet, utazopoz felveve es kezdodhet a moka! Ugyeltem arra, hogy 15 percenkent igyak par kortyot, felvaltva viz-iso, orankent egyek, es hogy ne hajtsam tul magam. Tartsam a tempomat, hiszen a cel a beerkezes, nem Kona  Az idojaras tokeletes volt, a Nap is kezdett elobujni a fatyolfelhok mogul, nemi ellenszellel azert meg kellett kuzdeni.
Hihetetlen latvany es erzes volt a flamingok es a sotavak kozott tekerni, ott ahol egesz evben egyedul mentem, most pedig tobb szazan elottem – mogottem hosszu vonatszeru alakban haladtak az atletak.
Jol ismertem a palyat, tudtam, ha valahol melypontom lesz milyen szakasz kovetkezik, lejto, emelkedo, ect…
Elozo este vacsoranal mondtam a szurkolotaboromnak, az uszast kovetoen az elso bringakort 3-3:30 ora kozott kell teljesitsem, legrosszabb esetben 4 ora alatt.
Bertinoro fele haladva megpillantom Kavat az ut tuloldalan, O mar visszafele jott. Eluvoltom magam, ‘Nyomjad Kava!’ Karmozdulattal jelzi, hallja es viszont kivanja!  1 ora utan ramtor a pisilhetnek. Ahhhh nemaar! Ha nagyon nem birom a kovetkezo frissitonel megallok.
Meg az emelkedo elott betoltam egy gelt, ittam par kortyot, talan egesz felkeszulesem alatt nem tudtam olyan lenduletesen es erolkodes nelkul felmenni, mint abban az elso korben. Visszafele uton segitett bennunket a hatszel. Cerviaba erve rapillantok az orara latom 3 oran belul 2:55-os idovel fordulok a masodik 90 km-re. Ebben a korben kifogtam egy hapekot, aki egesz uton haracsolt, pruszkolt, fujta az orrat. Eskuszom ugy voltam vele, hogy egesz eletemben emlekezni fogok a szamara, de mara mar el is felejtettem . Nem tudtam sehogy sem megelozni, lemaradni meg plane nem akartam. Abban a tempoban haladt amiben en.
Masodik korben mar ereztem az emelkedot, nem ment olyan lazan, hiaba frissitettem, nem volt meg az a lendulet mint elsokorben. Tudtam csak ez az ami nehez, utanna irany haza! Lejton lefele meghajtottam a bringat, mert idokozben megfordult a szel.
Elhaladok a 180km-ert jelzo tabla mellett meg van vissza 5km, ennyivel hosszabbra jott ki a palya. A nyakam mar faradt, lehajtott fejjel kovetve az utszelen felfestett feher csikot, kuzdven az ellenszellel faradsaggal, nem akarvan ragurultam az elottem levore. Jott is a sipszo, kek lap. 5 perc buntetes. Cazzo! Mazlim volt, mert a kovetkezo penality box a cambio zona elott 100m-re volt. Az utolso frissitonel magamhoz veszek meg egy banant, rutinosan kibujok a cipobol es begurulok letolteni a buntetest. Nehanyan mar acsorogtak ott. Kihasznaltam ezt az idot, nyujtottam, rendeztem a pulzusom.
Tre-due-uno-vai, mondjak a birak! Istenem az az erzes mikor befutsz a tranzitzonaba, mert tudod a nagyja mar lement! Az a hangulat, a tomeg, a zene, megtoltenek energiaval. 6 ora 14 perces idovel erkezem be. Helyemre igyekezve meghallom Szidi hangjat! Online kozvetitette minden mozdulatom az otthon maradt baratoknak, csaladtagoknak!  Bringa felakasztva, es vegre lehet konnyitei magamon.  Sztem 2 percig is bent lehettem  az izzadsagtol a versenyruhaba nem tudtam olyan konnyeden visszabujni. A cipzarja mar akkor elromlott mikor a mutat vettem magamra. Egesz ido alatt nyitott mezben tekertem. Most is annak nyomait igyekszem eltuntetni itt a strandon mikozben ezeket a sorokat irom!  
A padon kifujom magam, valtok par szot Szidivel, megtorolkozom, zoknit cipot huzok, betolom a gelt, sapi szemuveg fel es mar megyek is tovabb, a csomagot lepasszolom a segitoknek.

Futasnal is kovettem a jol bevalt modszert, csak nyugi, tartsd a tempod, itt a vege mar csak futni kell, nincs mas hatra. 4 kor, megcsinalod, a palyat ismered mint a tenyered. De! A futas nem az en szamom.
Kifordulok a futopalyara, ahol mar edesanyamek hangosan kiabalnak es integetnek a nekem keszitett transzparensekkel. Boldog voltam, hogy itt vannak es hogy maqjd varnak a celban.
Jol voltam, nehezkes labakkal indultam neki a maratonnak, ereztem faradt vagyok de meg van bennem. Az elso frissito elott kitunik a tomegbol egy ismeros polo, egy jokepu srac, meg ram is koszon.  Nicsakkiaz?! Hat a Jenci!  Elohamozza zsebebol telojat, magahoz huen futas kozben meginterjuol.  A vegen meg utannam kiabalja ‘Nyomjad, hajra VTE, ott a Fofo is elol’.
Elso kor letudva, minden sarkon ismerosbe botlottam, szurkoltak, drukkoltak. Masodik kor, minden ok jol haladok! Meg egy ‘Ti hol vagytok?’ kerdest is elejtek Jencicameramennek!
Felmaraton utan viszont elfogytam, es ez az a pont ahol kezdodik az IM. Nem tudtam azzal a lendulettel futni mint korabban, hiaba frissitettem, nem az volt a gond. Egesz verseny alatt ugyeltem arra nehogy elehezzem vagy kiszaradjak. Nem volt tobb ero. Igy az alom 12 ora nem lesz meg.
Utolso 10km. Minden frissitobazisnal elhaladva megkoszontem a volunteer-osok munkajat. Idokozben besotetedett, este 9, huvos volt, faztam, faradt voltam a mondatot akartam hallani.
Az utolso km-eket nehezkesen tettem meg, de amint a cel bevezetojehez ertem, a tomeg kozt futva ujabb energia bomba onti el a testem. Elindulok, elindulok, mint ha nem lenne holnap, buszken, oromtol ittasan. A tomeg orjong, ismeros ismeretlen egy emberkent szurkol, gratulal. Anyuek konnyes szemmel elcsuklo hangon uvoltik tul a tomeget. Es jon a mondat: Gabriella, YUO ARE AN IRONMAN!
Athaladok a nevemet jelzo IM arkad alatt es ami meg van bennem, ami egesz felkeszulesem alatt felgyulemlett stressz, faradsag, duh, orom, boldogsag, csalodottsag, banat kiadtam magambol egy hatalmas uvoltessel! Meg most is borsozom valahanyszor megnezem.
Nyakamba akasztjak a medalt, gratulalnak es ramteritenek egy hatalmas alufoliatakarot! Szidi folymatosan kameraz, keresem anyuekat, kozben Orsi baratnom is megerkezik! Fel sem fogom, megcsinaltam, nem is ereztem hogy faradt lennek, talan meg egy kort le tudtam volna futni 
Beket, megnyugvast es hatalmas megkonnyebbulest ereztem. Megcsinlatam, Ironman lettem!
Nehany mondtad es kb 3 csokis brioche utan elmentem zuhanyozni, majd a masszorsatorba. Egy jopofa sracot fogtam ki, kerdezi ‘Labat gyurjunk?!’ , nincs olyan testreszem, ami ne fajna  Mondom mindent!   Sztem el is bobiskoltam az agyon, mig lemasszirozott. Utanna csatlakoztam a szurkolotaboromhoz majd irany haza. De meg mielott hazamentunk volna beugrottam a barba, jelezven elek, es hogy vegigcsinaltam! Amint odaertem egy ‘You are an Ironman’ transzparens fogadott a bejaratnal! 
Nem kellett az esti mese, sikerult annelkul is elaludnom, tulajdonkeppen nem is emlekszem semmire sem! 

Kicsit hosszura sikeredett, de ugy erzem ezt nem lehet rogton a kozepebe vagva leirni, mart csak azert is mert ez volt az elso IM-em, nem csak a verseny napjarol szol hanem az azt megelozo felkeszulesrol is.
Hihetetlenul boldog es buszke vagyok magamra, hiszen egyedul keszultem fel, semmi kulso segitseg nelkul, nem mintha nem lett volna jo, de sajnos igy hozta a sors. Remek idovel, 13 ora 25 perc alatt teljesitettem eletem elso IM-jet.
Meg egyszer koszonom mindenkinek, a szurkolast, gratulaciokat!

I AM AN IRONMAN!