Veszprémi Triatlon Egylet

Keszthely féltávú OB – abszolút 5. – Rónaszéki Balázs

Keszthely féltávú OB – abszolút 5.

Van amikor minden szuper és jól megy a versenyzés, de ilyenkor könnyű is teljesíteni. Van, hogy nem áll össze semmi, ilyenkor derül ki, hogy mennyire tudsz küzdeni. Persze van olyan is, amikor be kell látni és jobb kiszállni, mert többet veszítesz, mint nyerhetsz.

Ezen a hétvégén én se fizikálisan, se mentálisan nem voltam a toppon. Az egyéb dolgokon kívül, újra előjött a csonthártyagyulladásom, amivel már 3. éve küzdök és ilyenkor „szokott” kijönni, ami sajnos bele is telik 2 hónapba, mire kigyógyulok belőle. Idén próbálkoztam cipő márka váltással, lábdiagnosztikával, de úgy látszik ez sem segített. Marad a napi szintű hengerezés/nyújtás és a futó edzések optimalizálása (csökkentése).
Na de visszakanyarodva a versenyre. Rajt előtt elmentem egyet kocogni, de elkeserítően bicegősre sikeredett, valamint a bőröm is olyan meleg volt, mintha lázas lennék… elég aggasztó volt, rá is hoztam Csillára a frászt. Főleg egy ilyen melegnek ígérkező verseny előtt nem egy túl jó jel, ha már alapból túl vagyok hevülve.

Lesz, ami lesz alapon álltam rajthoz, hogy megküzdjek az elég szépen hullámzó habokkal. Nem volt egy könnyű etap, csodálkozom is utólag, hogy tudtommal senkinek se lett baja. Helyenként annyira dobált a víz, hogy nem sokat lehetett látni és párszor össze is gabalyodtunk páran, aminek okán már odafelé kaptam egy enyhe gége rúgást. El is ábrándoztam, hogy ha ez erősebbre sikerül és nem kapok levegőt, majd két hullám beterít, akkor vajon időben ki tudnak még menteni?
Közben ráéreztem az úszás ritmusára és kettes levegővel, szigorúan a part felé nézve vettem csak levegőt, így ritkábban nyeltem a vizet és egész ritmusosan sikerült haladni.
A partot az 52. helyen fogtam Vázsony, K. Gabi, Vili társaságában, de bő 7 perc hátránnyal az elejéhez képest… döbbenetes!
Depón ez még kicsit hízott és elég rossz érzés is volt sántikálva kifutni a vízből, pedig ilyenkor nem szokott még fájni.

Ennek meg is lett bringán a foganatja, mert nagyon nem tudtam rávenni magam a küzdelemre: szépen beálltam a Vili, Zs. Zsolt vonatra és elvoltam mint a befőtt. Ezzel el is ment 25km, majd a fordítónál néztem, ahogy a többiek nyomják szembe és mindenki küzd az elemekkel. Össze is kapartam magam és előre álltam, majd innentől egy jó ritmusban, de tök egyedül tekertem le a hátralévő 65km-t (néhány leszakadót bedarálva).
Bringáról már a 16. helyen száltam le, de ezúttal nem az öröm futás következett. Jenci utólag mondta is, hogy mi volt, mert eléggé sántítva indultam neki a félmaratonnak. Sejtettem, hogy az adrenalin majd elnyomja a fájdalmat és tudok majd rendesen is futni, de vajon mi lesz majd másnap? Illetve nekem 3 hét múlva lesz A verseny, ahol jól szeretnék menni, így nem biztos, hogy le kell amortizálnom most magam… végül a folytatás mellett tettem le a voksom és megkezdtem a felzárkózást. A meleg miatt ezúttal nem volt meg az a bizonyos tempó, de mások is lassabban haladtak. Közben azzal spannoltam magam, hogy ez egy nagyon jó mentális tréning: küzdj! Első körben egy pislantásnyi szünetre meg kellett állnom, de éreztem, hogy a gyomrom sem az igazi, de még bíztam benne, hogy végig bírom.
A második körben viszont már muszáj volt megállni egy két perces „pihenőre”, amivel össze is zavartam néhány sport társamat, hogy pár kilométerrel később újra megelőztem őket. Az utolsó körben már megint nem éreztem teljesen rendben magam, de hirtelen Füzesy Dávid jelent meg előttem, akit ritmust váltva utol is értem, majd Szilágyi Peti tűnt fel pár méterrel később… innentől kénytelen voltam már a célig nyomni! Közben a hangosban Flander Marcit mondták be előttem fél perccel, de örülök, hogy nem volt tovább, mert elég volt az aznapi üldözőversenyből 😊

Abszolút 5. hely, kemény ellenfelek, nyárias időjárás, el is fáradtam, de remélem jól döntöttem és a hátralévő két hosszútávon ki fog jönni a lépés.