Veszprémi Triatlon Egylet

Keszthely triatlon 2018 – Burján Jenő

Keszthely TRI

A sport, a mi megmentőnk múlt héten egy újabb király versennyel ajándékozott meg minket. A szombati zord idő után vasárnap szuper körülmények között csaptunk a lecsóba a Keszthely Triatlon rövidtávján. A kenesei veretés után, már alig vártam, hogy újra a pályán lehessek. Sokat nem kellett várni és már ott is találtam magam a gyönyörű Balatonunk másik oldalán. A 11 órás rajt lehetővé tette, hogy aznap reggel menjek csak le, így ismét a megszokott rutinnal lehetett készülni. Már a parkolóban összefutottam 1-2 nagy ágyúval és a rajtlistát előzetesen böngészve hamar kiderült, aki ott dobogóra akar állni, annak nem reggeli matiné lesz a program. Plusz motivációként spannoltam magam, mert ez volt az első alkalom, hogy összecsaphattam a nagy Szieber Ákossal a VTE ifjúnak ugyan nem nevezhető, de titkos fegyverével. 😀. A bringapálya keménysége miatt (sok volt a kollégának a hegy), az igazi csata még várat magára, de Tatán nem lesz nemulass, újra összecsapunk! Na de vissza a versenyhez:
A víz hőmérséklete nem tette lehetővé a neoprén használatát, amire sajnos nem készítettem fel magam eléggé. Olyan ő nekem, mint a legkedvesebb plüssmackója a kis gyereknek. Nélküle olyan vagyok, mint egy partra vetett hal. Ennek megfelelően sok jóra nem számítottam és a dobogóért folytatott harcban komoly hátránnyal kellett szembenéznem. A jól bevált, verekedésmentes úszást, partra evickélést követően, egy életem egy halálom alapon indultam neki a keménynek ígérkező bringapályának. A KisTri csapatát erősítő Frei kollégával, hamar egymásra találtunk és a második etap végéig nem is engedtük el egymás „kezét”. A hegyesnek mondható pálya feküdt nekem, mert a későbbi győztes Pajor úrhoz hasonlóan én is gyerektestet mozgatok, így a fel felékben erős tempóban tudtunk haladni, lefelé pedig gurguláztunk egy kicsit. Sorban értük utol az úszóbajnokokat, akik megpróbáltak beállni, de végül mindig ketten maradtunk. A KisTri-s kolléga nagyon empatikus volt, vagyis lett volna, de én aznap nem akartam egy tehervonat mozdonya lenni, így nem vártunk senkire. Saját tempóban rongyoltunk végig. Jó kis pálya volt, azt meg kell hagyni… nem csodálom, hogy sokan besokalltak és nem maradt erejük a futásra.
Azt láttam, hogy az előttem haladók se piknikezni jöttek, így nem igazán közeledtünk az élmezőnyhöz. A bringa után nem maradt más választásom, fel kellet húzni a nyúlcipőt, hogy legyen némi esély a vetélytársak utolérésére. IL Capitano a VTE szurkolói csoport aznapi vezetője, torkaszakadtából üvöltötte, hogy a Juve a király, hát persze, hogy méterről-méterre fokoztam a tempót. 😀 A játszótér környékén Sefcsik Hajni, hajrá Jenci bácsi buzdításától zúgott a játszótér, pörögtek is tovább a lábak, míg a pálya többi részén az ismerős és ismeretlen szurkolók támogatták a mezőnyt. Éreztem, hogy közeledek, jó a tempó, mert sav Sanyi és görcs Gizella is kóstolgatott, szerencsére nem sok sikerrel. A második kör elején értem utol Rablót, aki rendszeresen megszökik az őt üldözők elől. Tokiótól- Rióig ismerik a hírét, nem is adta könnyen a bőrét. Hetedikként értem célba, kihoztam a maximumot magamból. A korosztályos dobogó végül is összejött, Pajci és Peti közé préselődve a 2. helyen végeztem. A célban kaja-pia, dínom-dánom és szurkolás a többieknek. Jó kis verseny volt, élveztem. Nem úgy, mint a mai bringázást. A suli focin összeszedett kisebb bokasérülésből eredő fájdalmat még csak-csak elviseltem, de a Kava diktálta tempót már kevésbé, meghajoltam a végére, mint az U szög. Egy kóla és egy fagyi tett helyre, ezúton is köszönöm Amrein Buffon Csabának a meghívást. Pont jó helyen van a Vanília fagyizó, ha még 5 métert mennem kellet volna, szerintem még mindig valamelyik árokban társalognék a füsti fecskékkel.
Nincs megállás, csak előre! Holnap is remek alkalom kínálkozik egy kis mozgásra…ne a kifogást keresd, hanem a futócipőd! 😀 😛 😀
Üdvözlettel: egy wellnes triatlonistának titulált, ügyetlen focista