Veszprémi Triatlon Egylet

Köszönöm

 

„Sajnos el kell fogadni, hogy ez nem fog menni! Felnőttkorban már nem igazán változtathatók a rossz beidegződések!”

Hát így kezdtem el az úszást a 25 méteres medencében. Mellben elfogadhatóan tempóztam, de a gyorsúszás szóba sem jöhetett. Bemutattam a tudományom és akkor jött ez: „rosszul rögzült technika”, „nem igazán lehet ezzel már mit kezdeni” – hittem is meg nem is. Jó néhány hónap munkáját egy 750 méteres sprinttáv, mellben való magabiztos teljesítése követte. Akár elégedett is lehettem volna, de nem voltam az…

Ahányszor csak letévedtem az uszodába tágra nyílt szemekkel csodáltam a tenyérellenállással és békatalppal gyorsban úszókat, magamban „cápának” neveztem őket. Nem tudtam megemészteni, hogy én ilyet soha, de soha nem tudok majd megtenni.

És akkor, hosszas győzködés után eljutottam az 50 méteres medencébe is. Fél év is eltelt úgy, hogy az edzések előtt konkrétan semmit nem aludtam, mert annyira rástresszeltem mi lesz, hogy lesz, bírom, nem bírom. Én nagyon akartam, és az volt a szerencsém, hogy valaki más is akarta, valaki másnak is fontos volt, hogy kihozza belőlem a maximumot. Teltek a hónapok, teltek az évek. Volt türelem, volt megértés, nem volt hangos szó, nem volt megalázás. Volt profizmus, és volt hit. Tudod mi a profizmus? Hogy néhány karcsapásból tudja, aznap milyen típusú edzést tud végeztetni veled. Hogy ott sétál végig melletted a parton és centiről centire elemzi a mozgásod, a levegővételed és kifújásod, a lábad mozgását. És tudod mi az a hit? Amikor azt mondja, hogy ez és ez a feladat, 100 métert kérek. Majd 50 méternél megállít: „Nem, én nem ezt kértem. Az lehet, hogy Te nem hiszed el, hogy képes vagy rá, de én meg tudom, hogy meg tudod csinálni! Nekem úszd, NEKEM, én elhiszem!”

Huh, valaki belém lát… így hát tettem azt, amit kért, mert neki elhiszem, magamnak nem. És valóban, működött. És működik, azóta is! És igen, eljutottunk oda, hogy tenyeremen az ellenállás és lábamon a „tappancs” és én is hasítok, mint a nem is olyan régen csodált cápák. Szóval, ha hálás lehetek valakinek, akkor az ő, az első ember az életemben, aki belém látott és hitte, hiszi azt, amit mások vagy én még soha.

Ha lerombolták az önbizalmad, ha megaláztak, ha felborult a belső rend, menj le hozzá, ússzál vele! Ott fog várni hajnalban mosolyogva, sötétkék nadrágban és piros cipőben és nem hagyja, hogy tovább emészd magad. Igaz, Neked is akarnod kell!De legalább vele biztosra mész! Nekem elhiheted, én nagyon mélyről jöttem…