Veszprémi Triatlon Egylet

Közel egy év után újra Triatlonoztam egy (?) jót – Varga Elemér

Közel egy év után újra Triatlonoztam egy (?) jót.
Tatán ismét bebizonyosodott számomra, hogy a sport terén az érzések néha csúful becsapják az embert.
Először is azt hittem hiányzik a versenyzés, hiányzik a küzdelem, és ami ezzel jár.
Nos, ez a csalfa érzés már a rajt előtti pillanatokban elillant. Helyette a „ ma biztosan belefúlok a tóba” gondolat ütött tanyát a fejemben. Hogy ez végül mégsem így történt, az egyetlen egy dolognak köszönhető, mégpedig annak, hogy a versenybírók engedélyezték a neoprén ruházat használatát. Áldott legyen minden napjuk! Szóval, az úszóguminak hála kievickéltem a vízből és végre elindulhattam bicajozni.

A második érzelmi katyvasz a cangázás volt.
Baromira szenvedtem a 90 km alatt és meg voltam győződve, hogy visszafelé haladok. Fájt a se..em, fájt a fejem, fájt a hajam, fájt az élet! Ellenben a fordítóknál igyekeztem bősz csengetéssel ennek az ellenkezőjét sugallni. Muszáj volt vidámnak meg menőnek tűnni, mivel egyrészt ott voltak a segítőim, másrészt az ellenfeleknek is jelezni kellett, hogy jövök ám, de hirtelen.
Végül azért a rossz érzések ellenére egész jól haladt az a szép kerékpár. Persze ez csak a verseny végi számokból derült ki.

A harmadik tévedés: A futás.
A bringa letámasztása után úgy elkezdtem nyargalni, hogy magam is meglepődtem. Szaladtam, szaladtam, mindenféle boldog gondolatokkal a fejemben, amikor kb.10 km környékén úgy elporoltak mellettem az ellenfelek, mintha szembe jöttek volna. Mivaaan??? Meg voltam győződve, hogy ha nem is egy Usian Bolt féle 100-as tempót tolok, de legalább is Magyar félmaratoni csúcsot fogok menni. Erre a szó szoros értelmében elrohantak előlem a többiek. Mondanom sem kell, hogy mind mentálisan, mind fizikálisan összeomlottam. Tényleg azt hittem, hogy hűűű, meg haaa vagyok. Még egy pár percre összeszedtem ugyan magam, de ez csak arra volt jó, hogy belássam, nincs erőm az üldözéshez és jó lesz csak egyszerűen a célba érkezésre koncentrálni.
Az egyetlen érzés a mi bejött az volt, hogy pontosan tudtam, mennyire boldog leszek, amikor végre bekeveredek a célba.

Ez így is lett! …és amíg ezt érzem…