Veszprémi Triatlon Egylet

Nyílt vízi úszó para – Bonyhádi Szilvia

Nyílt vízi úszó para

A gyenge pontom, a mumusom, de egyszerűen nem vagyok hajlandó hagyni, hogy legyőzzön!

Mert mi lesz, ha megérzi a lábam a hínárt, ami végigspirálozik a lábszáramon? És ha a kezembe akad egy ilyen csúfság? Meg a nyakam köré? Itt tuti nincs örvény? Emberi maradványok? Hullámzó vízben hogyan lehet levegőt venni? Hideg is van… és különben is először rengetegen vannak és összerugdosnak, utána meg egyedül evickélek a végtelen nyílt vízen. Én így képzeltem!

Első nyílt vízi merészkedésem edzés gyanánt 2017. májusában történt, amikor az első 100 métert úgy úsztam le, hogy a fejemet bele sem tettem a vízbe és persze mellben. Tragédia volt! Éreztem, hogy ez így nagyon durván béna! A nevezési díj már be volt fizetve, szóval valamit tenni kellett. Alámerültem. Azonnali agyhalál volt, a jeges víz valósággal hibernálta a koponyámat. Kb. 300 méter után kijöttem a vízből és azt gondoltam, hogy itt nem lesz tovább. Teltek a napok, a hetek, melegedett az idő, a víz és én újrapróbálkoztam.

Aztán eljött a verseny, életem első 750 métere nyílt vízen, Keszthelyen (2017). Érdekes módon, amitől a kezdésnél a legjobban irtóztam (hínár) egyáltalán nem zavart, sokkal nagyobb kihívást jelentettek a hullámok és az azóta is tartó iránytartás, ami inkább irány nem tartás, mert ez aztán nem megy. Mellúszásban a hullámokkal is remekül kibékültem, de gyorsban „nó csensz”!

A félelmeim legyőzésére remek terápiát találtam magamnak. Átúsztam a Balatont (2018). Hideg volt, hullámzott, inkább a tapasztalt úszóknak javasolták a távot akkor, de mivel semmiféle időkorlát nem nyomasztott, kizárólag a félelmek legyőzése motivált, elindultam.

Teljes biztonságérzetet adott a vitorlások alkotta láncolat, a rengeteg induló, a profi szervezés. Azután úgy éreztem nekem bármilyen víz jöhet. Ha valamit bírtam 5200 méteren át, miért ne bírnám 1500-on vagy 1900-on? Akkor és ott megerősödtem.

Aztán idén Kenese, a jeges víz megint taccsra vágott. Darabos mozgás, dekoncentráció, küzdelem a túlélésért, kritikán aluli tájékozódási képesség, orrba-szájba fröcskölő fodrozódás. Úgy érzem, ismét terápiára van szükségem. Jövő héten irány Révfülöp, a Balatonátúszás, hogy megint képes legyek elhinni, nemcsak Fűzfőn, steril medencében tudok normális úszómozgást produkálni.

Hogy miért szívatom magam? Erre még nem jöttem rá, talán, mert szeretek bringázni és futni is és ugye, három a magyar igazság… J Hajrá VTE, hajrá TRI!

Bonyhádi Szilvia