Veszprémi Triatlon Egylet

Rónaszéki Balázs – Keszthely triatlon 2018

Keszthely féltáv – az utolsó felkészülési állomás

Több szempontból is nagyon vártam már ezt a megmérettetést:
– egyrészt ez a felkészülési időszakom legkeményebb részének a végét jelentette (build 2, harmadik hét), amely után jöhet az utolsó 4 hét Frankfurtig, ami már a frissesség visszaszerzéséről szól, persze nem megfeledkezve a megfelelő verseny specifikus résztávokról. Szóval már nagyon fáradt voltam az utóbbi napokban, de nem is akartam lazítani, így megint egy kompromisszumos „rápihenést” választottam
– a legfontosabb viszont, hogy szeretek versenyezni és a szervezők mindig egy szuper versenyt hoznak össze, egy elég impozáns helyszínen: idén sem kellett csalódnunk!

A héten azért nem volt izgalom mentes a keddi kőkemény résztávos futásom: megint előjött a fájdalom a jobb vádlim környékén, ami miatt tavaly 2 hónapig nem tudtam futni… este rá is raktam az SMR hengerre a lábamat és már nyomás nélkül is iszonyatos fájdalmam volt. Végül jó hosszú hengerezés, pihentetés, kompressziós szár használata és a futás totális kihagyása után elmúlt ez a nyugtalanító fájdalom. Azért feljegyeztem magamnak, hogy ha Keszthelyen előjön, akkor azonnal ki kell állni és nem szabad lesérülni!

Szombaton a szokásos 4 órai kelés után a joghurtos, zabos müzlimet elfogyasztottam, majd mivel már előző nap összepakoltam mindent, időben el is tudtam indulni. Meglepő módon forgalom nem volt még az utakon, így már 6 előtt kiváló helyet sikerült találni a versenyközponthoz közel.
Kaptam új rajtszámokat is (az előző nyomtatási hibáját javították), majd úgy elment szöszmötöléssel a rajtig a 2 óra, hogy nem volt üresjárat se közben és máris ott állhattam a vízben 830 sorstársammal egyetemben.

A víz kellemes 25 fokos volt (neoprén mentes), de elég jól hullámzott. A viharjelzés miatt a szervezők a B pályát jelölték ki (part mentén haladtunk), nehogy baj legyen!

A rajt után mindenki kilőtt, mintha csak 100m lenne a táv, de ebben én is nagyon jó vagyok és bármikor be tudok úgy kezdeni, mintha 1:20-as úszó lennék, csak kár, hogy ezzel nem tudom megetetni se az agyamat, se a testemet…
Szóval a kezdeti lelkes 100m után jöttek is el mellettem, én meg kaptam a pofonokat a hullámoktól és az ellenfelektől is. Egy kicsit próbáltam megnyugodni és a Rékától tanult detektoros kézzel, lábvízre helyezkedni. Többé-kevésbé sikerült is, de a hullámzás miatt párszor elvesztettem a fonalat. Ezúttal nem adtam fel és újra mentem a lábra, mint egy éhes pióca!
Az utolsó fordítótól viszont már nem próbáltam előzgetni se a lábvizek között, hanem igyekeztem rápihenni a bringára.
Érzésre nem volt valami fényes az úszás, 146-os átlag pulzust sikerült csak összehozni (IM-en is van, hogy 10-vel magasabb), viszont körbe nézve: Maróti Vili, Csomor Era, Vázsi… hüh mondom mégse volt ez olyan rossz!

Depó ezúttal tökéletesen zajlott, igaz a kiemelt helyen (8as rajtszám) már hosszú-hosszú percek óta egyedül árválkodott a bringám.
Megint egy nagyobb 8-10 fős sorral együtt rajtoltam, akik nem nagyon akartak elengedni és mivel az elején mindenki erős, ezért fölöslegesnek éreztem, hogy az összes Strava szegmensen én legyek a KOM csak, hogy el tudjak szakadni.
Végül 15km környékén érkezett el az időm, amikor Zsódér Zsolt meghúzta a vonatot és azzal a lendülettel tovább is vittem a wattokat. Nyomtam itt egy 5km-es hátra nem nézős tempót, majd örömmel konstatáltam, hogy Keneséhez hasonlóan ezúttal is el tudtam lépni egyedül.
Innentől magányomban csak az adatokat figyelve haladtam, majd a fordítóknál mindig meglestem, hogy hol jönnek a többiek. Előttem sajnos ezúttal is túl nagy volt a különbség és a srácok tudtam, hogy nagyon fognak majd haladni. Mögöttem is szépen alakult egy sor, de gondoltam majd a dombokon úgy is szétrázódik a társaság.
Közben volt egy kis eső is, de az időjárás ezúttal mellénk pártolt és megúsztuk a komolyabb csapadék mennyiséget (futáson mondjuk sokakat elkapott, de ott már talán nem fájt annyira senkinek).
A táv felénél volt még egy fordító, így idén gyakorlatilag végig autópálya minőségű, teljesen lezárt úton haladhattunk.
A dombok azért nem voltak annyira könnyűek, de a watt mérővel szuperül lehetett adagolni a terhelést és nem kellett attól tartani, hogy túlnyomom valahol.
A vége előtt 30-val még utoljára felmérhettem a távolságot: előttem messze, mögöttem viszont ejha: 1 percen belül egy egész nagy társaság… El is gondolkoztam, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna végig ott megbújni és a futásnál nyomni egy kövéret, de jobb volt ez így!
Végül egy közepesen erős bringa jött össze: 230 átlag és 243 NP. Remélem a fáradtság miatt nem jött csak össze, de egy 10-vel magasabb wattnak jobban örültem volna.

Egy újra normálisan sikerült depózás után már jöhetett is a megérdemelt „levezetés”, a futás. Az első 1-2km mindig megmutatja számomra, hogy mi vár rám és szerencsére pozitívan sikerült az ismerkedés a pályával.
Innentől külvilág kikapcsol és próbáltam a lehető legerősebb tempóval végig küldeni a távot. Nem gyenge egy félmaratont jelöltek ki a szervezők: sok kanyar, emelkedő, ahol azért rendesen meg lehetett szenvedni! Az érme másik oldalán gyönyörű környezet, fenomenális szurkolók, Dj Béla (mindenhol ott van?!) a kastélynál… Rengetegen szurkoltak név szerint a nézők és a versenyző társak közül is. Ez nagyon jól esett, így főleg nem engedhettem meg magamnak, hogy kicsit is lassítsak!

Végül a két kimagaslóan jó időt futó külföldi profi után az egyik legjobb futóidőt produkáltam elég illusztris társaságban, ami azért pozitív a jövőt nézve.

Abszolút 12., korcsoportos 2. helyen végeztem, amivel elégedett lehetek.

Az úszáson ugyan sose leszek olyan gyors, mint az eleje, de bringán kicsit közeledtem és remélem, ha pihent leszek, akkor még jobban jönnek majd a wattok.
A szervezés kiváló volt (frissítés, depó, pálya stb), külön kiemelendő, hogy grammra pontosan mérték ki a távokat! Na jó, az úszás B pályára való áttérése hozott még egy kis többletet, de gondoljunk bele, hogy hétvégente százezrek ülnek azért dugóban, csak hogy minél többet mártózhassanak a Balatonban

Most jöhet egy hét pihenő és … hajrá VTE!