Veszprémi Triatlon Egylet

Terepfutás, a 100%-os agymosás – Bonyhádi Szilvia

Terepfutás, a 100%-os agymosás

Sosem szerettem betonon futni. Amellett, hogy utána itt fáj – ott fáj, nekem unalmas is. A házak között körözni, kerítésnek rontó kutyák mellett trappolni, várni a zöldet az átkelőknél – ez nem az én világom.

Ma már olyan csodálatos terepfutó versenyek vannak, hogy csak ámulok és bámulok. Igen, verdesi a csalán a lábam, igen, viszket és igen, csúnya piros lesz. Bizony bokaszaggató traktornyomokban, köveken, fűcsomókon egyensúlyozni, bizony nem úszod meg sár nélkül. Van, amikor hosszú métereket előre hajolva kell futni a belógó ágaktól, van, amikor vaddisznó túráson gázolsz át, sőt a röfögését is hallod, kaszabolnak az apró ágak, tüskék. Dombokat is szoktunk mászni, kisebb sziklákon is felkapaszkodunk, imádjuk a kilátók lépcsőit, gyakran négykézlábazunk, mert olyan meredek. Megindul alattad a kavicságy vagy gurulsz a tobozokon, fadarabokon lefelé, csúszdázol a sárfoltokon vagy éppen a pihe-puha avarban repkedsz. Igen, és mindezt élvezzük, sőt azt is, hogy az ég világon semmi, de semmi nem kárpótolja azt a csodát, ami az erdőkben vár. Kristálytiszta levegő, tökéletes hőmérséklet és páratartalom, leírhatatlan szabadságérzet, némi adrenalin, amikor a szétszakadó mezőnyben egyedül „bolyongsz” vagy ott áll egy szoborrá dermedt őz és farkasszemet néz veled.

Éppen ilyen volt a hétvégi Suki Trail, középtávú (18 km) versenye. Szakadó esőben rajtoltunk, de az erdő vigyázott ránk. Tökéletesen jelölt, parádés útvonalon szeltük a Velencei-hegység páratlan csodáit. Kihívásokkal teli terep volt, kifejezetten ínyenceknek! Lenyűgözően szépséges a Sukoró! Küldhetem az útvonalat? Kipróbálod?

 

Bonyhádi Szilvia