Veszprémi Triatlon Egylet

Zadar féltáv – Rónaszéki Balázs

Zadar féltáv

A linzi maraton után úgy éreztem, kell még egy verseny Kenese előtt, mert az még messze van.
Nézegettem, keresgéltem, de biztos nem találtam volna rá, ha Flander Marci nem posztolja FB-ra, hogy itt indul.
Le is csaptam a lehetőségre, mert egyébként is jól jött egy kis nyaralással egybekötött lazulós hétvége.
Csütörtökön meló után egyből lőttünk is ki, így este már a tengert nézve kocintottunk egy pohár borral a megérkezés örömére. Kicsit furcsa is volt, mert inkább nyaralónak éreztem magam, mint versenyzőnek.
Péntek reggel nyílt vízi edzés, 15 fokos vízben: jól ment, de totál elgémberedtem. Ahol nem takart a neoprén ott elfagyott, mintha nem a saját lábaimon jártam volna utána…
Később bringa pályabejárás, ami szeles, de jól tekerhető volt. A futó pályát már nem néztem meg, gondoltam csak eltalálok majd ott is.
A rajt listát nézve Michael Weiss neve tűnt fel: legalább láthattuk hol tart a világ elit!
Szombatra egészen 16 fokig melegedett a víz és ezúttal már sokkal jobban esett, nem fáztam abszolút.

A rajtot jól elkaptam, kis küzdelemmel 2-300m után már meg is volt a lábvizem, amit el nem engedtem. Éreztem, hogy jól megy, megvan a technika is, már-már túl könnyen, ami általában nem ígér túl jó időt, de nem volt gyorsabb sor a közelemben.
Úszás felénél aztán jött “bunyós Pityu” és elég határozottan zúzott be rajtam keresztül a helyemre, de onnan nem előzött már tovább… Cserébe innentől maxra ráúsztam és végig csikiztem a lábát, mert biztosan arra vágyott!
Kiérve a vízből félve néztem az órára és gondoltam 30-32p lesz, erre 27:50 körüli számot láttam (148áp)… Mennyi?! Még 1 csekkolás, de még mindig 28p-en belül volt a mutató… Ezzel a 12. helyen jöttem ki!
Büszke saskénk repültem felfelé a depóba, neoprén is lejött, semmi gikszer és már ugrottam is a gépre.
Tekerni mondjuk nem tudtam, mert a cipő tépőzárját full behúzva tettem a bicóra és így elég nehéz belebújni… Néhány próbálkozás után beláttam, hogy ez nem megy, főleg felfelé, így igazi amatőrként megálltam, cipő fel, bringára vissza.
Kedvemet nem szegte a dolog, el is kezdtem kergetni a wattokat. Haladt a szekér, a verseny feléig tök egyedül, aztán kaptam némi társaságot, köztük Róth Balázzsal. Innentől 4 en haladtunk, de hagytam mást is érvényesülni, bár a ritmus furcsa volt: felfelé rosszul esett, meg is úsztam, lefelé/síkon felérve már úgy kellett belegurulni, hogy maradjon a 12m.
Közben Csillára gondoltam, aki élete első futó versenyén indult, én meg nem láthattam, de biztos voltam benne, hogy ügyes lesz! 

A frissítés jó volt: iso kulacs fogyott, plusz minden körben egy flakon hűtővíz a fejre.
A szél is erősödött, helyenként nyomni kellett, hogy egyáltalán célba is érjünk. Végül 8. helyen szálltam le a bringáról.
Depo hibamentes volt, a lábaim is jók voltak, így nyomtam egy kövéret és vágtáztam az ismeretlenbe. Nem volt könnyű pálya: 200m szint, kanyargós, termőköves parti sétányok, köves átkötő szakaszok, meredek kis emelkedők, szűk szakaszok, ahol előzni alig lehetett… De tudtam, hogy ha jól megy, akkor ezek mind az előnyömre válnak majd!
Minden km-en frissítő: fejre víz, red bull és semmi több.
Az 1:18as félmaratonom ezen a pályán a legjobb futóidőt hozta és abszolút 4. helyig küzdöttem fel magam (16mp a dobogóstól, aki sajnos észrevett mielőtt utolérhettem volna, így hiába a 3:40es tempó, már nem lett meg), kategória 3., 4ó13p-es idővel.
Jó verseny, jó szervezés, családias hangulat, a záró vacsora pedig…
Szóval ajánlom jövőre szezon kezdésnek!

Két hét múlva pedig Kenese: remélem melegszik addig a Balaton is!

https://my4.raceresult.com/109044/results?lang=en#1_611A03