Veszprémi Triatlon Egylet

Zsargó Zoltán Churfranken Triathlon, Niedernberg 2017.

Ez előzményekről csak annyit, hogy a tavalyi év (inkább szezon) edzés szempontjából teljesen kimaradt. Volt kezdődő porckorongsérv probléma, illetve munkahely- és lakhely váltás. Idén újra edzésbe álltam és sikerült is havonta (!) vagy 12-15 órát mozognom. Ez ugye azért karcsú!

Úgy döntöttem, hogy egy-két helyi versenyre elmegyek, amit a környéken rendeznek.

Májusban a fent említett helyen rendeztek egy „swim and run” versenyt, ahol a rövidebb távon 600 m úszás után 6 km-t kellett futni, illetve a hosszabb távon 1800 m és 12 km volt kijelölve. A versenyt megelőző hideg időjárás miatt a víz 12 fokra hűlt vissza így a hosszabb távon indulóknak is „csak” 600 métert kellett úszni. Ami azt illeti, nem voltunk sokan….. Aki úszott már ilyen hideg vízben szűk neoprénben, az talán ismeri azt a pánik szerű érzést, amit az emberi szervezet ilyenkor produkálni képes. Miután megküzdöttem magammal és kijöttem a vízből, a futás már nem volt probléma A közel 100 kilómat egész gyorsan tudtam a cél felé közelíteni. Összességében az jött le, hogy a kevés edzés dacára és önmagamhoz képest viszonyítva, alakul a formám.

Eljött a múlt hétvége( Július 16) és ugyanezen a szent helyen olimpiai távon rendeztek versenyt. A tó vize elég meleg volt ahhoz, hogy ne kelljen a népeknek a neoprén felvételével küzködniük. Sprint táv is volt, nagyjából 250 résztvevővel mindkét távon. Felhős idő, még picit csöpögött is az eső amikor a sprint távot elindították. Gondoltam, hogy ez akár még jó is lehet. Volt tervem, és mivel a verseny napján már be voltam nevezve a következő évi frankfurti Ironman-re, így ezt a napot egy ízig-vérig felkészülési versenynek szántam. Elkezdődött az úszás…jó hír, hogy a szemüvegemmel nincs baj. Ugyanakkor megint elkezdett az agyam fura képeket produkálni, és a májusi esethez hasonló pánikszerű hangulat lett rajtam úrrá. Pár perc küzdés, aztán túl voltam rajta. Mentem a többiek után. „Ez csak edzés” mondogattam magamnak. A víz viszonylag tiszta volt, így láttam az előttem úszót. Ráúsztam és mentem mögötte a következő bójáig. Ott elvesztettem szem elől, így egyedül úsztam tovább egészen a végéig. A depózás gyorsan ment, irány a bringa.

A bringapálya szinte teljesen sík volt, egy autópálya jobb és bal oldalán kellett oda-vissza 4 kört teljesíteni, és nagyjából annyi emelkedő volt, hogy áttekertünk az autópálya fölötti felüljárókon. Szerettem volna tartani magamat a tervemhez, hogy csak egy 30-as átlagot tekerjek kényelmesen, és a wattokkal meg ésszel bánni. A tervet sikerült is egész jól végrehajtani, 29,5 km/h 204w átlagban. A szakasz vége felé jött pár melegebb légfuvallat, ami előre jelezte, hogy a futásnál meleg lesz, így gyorsan kiittam mindent a kulacsaimból, biztos, ami biztos alapon.

A futást könnyű lábakkal kezdtem, de igyekeztem itt is „okosan” tolni. Nem nagyon éreztem a sebességet, csak a pulzusomat figyeltem, illetve a légzésemet. A pulzusom csak nem akart megnyugodni így 170 környékén kocogtam, légzésem viszont ehhez képest szabályos és úgymond laza volt. A 2 km-es tábla mellett néztem az órámra, 5:30 környéke a tempóm, ami (megint csak magamhoz viszonyítva) elég jónak mondható. Gondoltam, hogy megyek, amíg bírom. A nap közben kisütött, így a folyadékbevitelt emelnem kellett, de végig tudtam menni ebben a tempóban.

A végeredmény 3:05:47. A tervem az volt, hogy 3 órán belül megyek, de azt nem terveztem, hogy a bringa pálya 44 km lesz. 🙂 Összességében elégedett vagyok, jó hangulatú kis verseny volt, teljesítettem, amit elterveztem.

Bár a szpíker kicsit nehezen olvasta be a mikrofonba, hogy Veszprémi Triatlon Egylet, ugyanakkor annak nagyon örült, hogy még Magyarországról is van induló a mezőnyben!